2013. augusztus 20., kedd

Belső hangok

Flow után, kérdésekkel a fejemben.
Felfigyeltem arra, hogy mostanában sokadszorra teszem fel magamnak a kérdést: Vajon meddig tudok "így" sportolni? 
Így, azaz: örömmel, lelkesedéssel, jól, fejlődő tendenciát mutatva, jó formában, kitartóan, sérülésmentesen. Vajon meddig tarthat a fejlődés? Milyen hosszú a stagnálás időszaka? Mikor indulok el az idő lejtőjén én is?


Tudom nincs értelme ezeken rágódni, mégis felmerülnek ezek a kérdések.  Tudom azt is,  Carpe diem! De bennem akkoris fel, felüti a fejét néha a kétség, közel a negyven felé.

Tegnap hihetetlen jót úsztam. 








A gyerekekkel felbringáztunk Vácra, ők játszótereztek. Nálam ott volt az úszás cucc a hátizsákban. Hazafelé beugrottam a házunk melletti (nagyjából 500m) uszodába. A srácok onnan már hazatekertek. Zutty, bele az úszódresszbe és már siklottam is a víz tetején. Úgy lapátoltam, mint akinek az élete múlik a karcsapásokon. 45 perc folyamatos gyorsúszással,  megszakítás nélküli flowban töltöttem az időt. Az utcai ruháimat a zsákba tettem és bevittem magammal a medence mellé. Egy perc se vesszen kárba, úszhassak amíg lehet.  Az idő múlására a parton guggoló úszómester(nő) árnyéka figyelmeztetett. Majd a mondat,: - Záróra!
Gyors töröközés után, az úszódresszemre felvettem a bringás felsőmet. Végeztem!
Leültem az uszoda lépcsőjére egy picit, hogy készítsek egy fotót. Aztán megint jöttek ezek a kérdések. Néha annyira ijesztő, hogy a test feletti kontroll ennyire fontos.

Hisz mi a futás, a sport ha nem a testünk feletti irányításban érzett örömünk?! 

Nálam identitás elem. Milyen lesz majd 30 év múlva...? Én én leszek? Ilyen leszek? Tudok majd sportolni? El tudom majd fogadni a lassulást, az erőtlenedést?
Köszönet minden idős futó és sporttársnak, mert ők azok akik a leginkább motiválnak. Viszik a fáklyát, mutatják az utat, hogy sokáig lehet flowban élni! 

3 megjegyzés:

  1. hm.... hasonlókon töröm a fejem én is....

    VálaszTörlés
  2. Hmm, én nagyon újonc vagyok még, nemrég elkezdtem el a futást úgyhogy egyenlőre nem igazán foglalkoztatnak ilyen gondolatok, pedig már kicsit túlléptem a negyedik ikszen is.. Egyenlőre élvezem, h minden alkalommal csúcsot döntök; persze kezdetben még nem (annyira) nehéz. Nagyon motivált vagyok, van egy szépen kigondolt tervem, arról h miket akarok elérni,de a lényeg, h élvezzem a futást,a sportolást, a többi pedig majd jön magától. Ha idős(ebb) leszek akkor filózom majd ilyeneken,- vagy sem, ki tudja most még.. :)
    Persze érthető, és jogos gondolatok ezek a amik a posztban felmerültek, de ahogy írtad: "Carpe diem",- h a holnap is jól élhess.. :)

    Kimba

    VálaszTörlés